2016 novemberének elején történt, hogy felmondtam az akkori munkahelyemen és éppen egy nagy multi utolsó körös interjújára készültem, amikor bementem szétnézni egy hobbiboltba, ahol megláttam egy láncot, ami nagyon tetszett. Tudni kell rólam, hogy egészen spórolós vagyok (ahogy öregszem sajnos egyre jobban), így persze drágálltam a láncot. Viszont a boltban azt javasolták, hogy vegyem meg ott a hozzávalókat és készítsem el magamnak. Így is lett. Aztán készítettem egy angyalkás karkötőt, ami olyan cuki lett, hogy készítettem egy facebook oldalt, ahová felraktam és meg is hirdettem. Képzeljétek el, százan rendeltek belőle egy hétvége alatt. Pár nap alatt kellett eldöntenem, hogy folytatom az alkalmazotti munkás életem, vagy belevágok az ismeretlenbe. Azt gondolom, jó döntést hoztam, mert ennek már 6 éve.
Azért Ágilánc a márkám neve, mert Ági vagyok, és hirtelen nem jutott jobb az eszembe. Gondoltam, majd később megváltoztatom valami professzionálisabban hangzóra, de aztán sosem tettem.
A végzettségemet tekintve közgazdász vagyok, a Külkerre jártam, és mindig is külkeres pozíciókban dolgoztam, olasz-angol nyelven. Nagyon szerettem ezeket a munkákat és bizony néha hiányzik is a jövés-menés.
De az biztos, hogy nagyon szeretem készíteni Nektek a kulcstartókat (könyvjelzőket, karkötőket, autós őrangyalokat). Annyira el tudok merülni benne, mint amikor a gyerekeim tévéznek és meg sem hallják, ha kérdezek tőlük valamit. Teljesen kikapcsol, még ha bosszankodtam is előtte, ha nekiülök egy tervnek, tuti megnyugszom. És ahogy örültök neki a végén ti is, hogy milyen lelkesek vagytok már előre attól, hogy mekkora örömöt fogtok okozni vele, az nekem is nagyon jó érzés. Amikor feliratokat keresgélek a már meglévők közül, mindig ott ragadok és órákig olvasom őket, a szerelmeseken vagy gyerek-szülő témájúakon persze meghatódok. Úgy beszippant, mint amikor elkezdek selejtezni a régi dolgaim közül, újraolvasom a középiskolás levelezéseket, nézegetem a régi képeket és végül nem dobok ki megint semmit.
